Nemcsak a vírus a pánik is fertőző - elefantpatika.hu

Nemcsak a vírus, a pánik is fertőző

Mit mond a pszichológus?

A „pánikolás” azt jelenti, hogy félelemhullám csap át az emberen, mert fenyegetést észlelt. Csakhogy a félelmek sok esetben nem racionálisak, hanem irracionálisak, illetve a veszély elhárítására tett kísérletek túlzók lehetnek a veszély aktuális súlya felől nézve.

Nem csak a vírus, a pánik is fertőző. „Ha a szomszéd spájzol egy járványra készülve, én sem várhatok a csodára…” Az ember társas lény, megosztja másokkal a híreket, ha pedig érzelmi feszültséget él át, a társai körében keres megnyugvást (és megerősítést, hogy helyesen cselekedett). A félelem beszédtémát generál, a veszély észlelése ezáltal tovább adódik, ahogy a rá adott reakciók is.

A pánik gyújtópontjában többnyire valamilyen, az emberek körében terjedő hír áll, valamint az, hogy ezt a hírt és a hozzá kapcsolódó egyéb értesüléseket nem dolgozzák fel racionális módon – a forrásnak utánanézve, pró és kontra érveket mérlegelve –, hanem gondolkodásbeli torzításaik szemüvegén keresztül látják őket.

Annak alapján, hogy miként dolgozzuk fel a környezet információit, és hogyan reagálunk a stresszre, két alapvető személyiségtípust különböztethetünk meg:

  • A szenzitizátor, „érzékenyítő” típusú emberek hajlamosak felnagyítani a környezetükben észlelt veszedelmeket, hajlamosak farkast kiáltani akkor is, ha csak egy madár rebbent a bokorban. Az ő esetükben nagyobb esély van arra, hogy egy aggasztó értesülés hatására elönti őket a pánik, túlzó módon reagálnak, illetve túlzó értesüléseik kel gerjeszthetik is a pánikot.
  • Az „elnyomó” típusú emberek inkább elnyomják magukban az aggodalmat, és nem viselik túl jól a fenyegetett helyzetekben bennük keletkező szorongást. Annak érdekében, hogy ne kelljen átélniük ezt a feszültséget, hajlamosak figyelmen kívül hagyni a veszélyre figyelmeztető információkat, és hajlamosabbak az irreális optimizmusra is. Ők azok, akik azt mondják, „jobb a rossz dolgokkal nem foglalkozni” , és akkor is békésen alszanak, amikor már ég a ház.

Mitől függ a reakciónk?

Az, hogy egy válság küszöbén vagy egy ténylegesen bekövetkezett fenyegetettségi helyzetben hogyan reagálunk, függ:

  • a személyiségtípusunktól,
  • a személyes élettörténetünktől (átéltünk-e már hasonló válságot vagy fenyegetettséget, és ha igen, milyen élmény volt és milyen tapasztalatokkal jöttünk ki belőle),
  • és attól, hogyan reagál a társas környezetünk, mert ez ránk is biztosan hatással van.

Tájékozódjunk pártatlan forrásból!

Keressük a hiteles információforrásokat, és kerüljük azokat a cikkeket a médiában, amelyeknek már a címéből látszik, hogy szenzációhajhász, valótlan tartalom lehet mögötte. Ne feledjük, az ismerőseinktől hallott értesülések elsősorban pletykának számítanak. Jobb, ha csak a további információgyűjtés kiindulópontjául szolgálnak, és nem váltjuk őket azonnal tettekre.

Őrizzük meg a nyugalmunkat!

Vészhelyzetben az egyik legfontosabb annak elkerülése, hogy elárasszon és meg bénítson minket a félelem. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a társas közegünkben rémhírek terjednek, egy adott helyzet megítélése bizonytalan, és egyre inkább eluralkodik rajtunk a rettegés, bátran folyamodjunk olyan, az érzelmek lecsendesítését szolgáló eszközökhöz, mint a meditáció. Miután ilyen módon csillapítottuk a belső vihart, egészen biztosan higgadtabban tudunk mérlegelni, és átgondoltabban – nem pánik alapúan – tudunk döntéseket hozni.

Forrás: Patika Magazin hírlevél