Énidő

Koronavírus, karantén, következmények

A koronavírus miatt a legtöbben kénytelenek vagyunk otthon maradni, visszavenni a tempóból. Használjuk ki az alkalmat! Végre van időnk, hogy megtanuljunk olyan dolgokat, amelyeket aztán majd rutinnal fogunk tudni használni, amikor visszatérünk a normál kerékvágásba.

Az énidő az önmagunkra fordított minőségi idő, amikor bármit csinálhatunk, ami számunkra örömet jelent. A nyugati világban már sok helyen felismerték, hogy ha valaki hosszú időn át mindig csak hátrébb sorolja önmagát a fontossági listán, akkor előbb utóbb kiég, feszült, fásult, ingerült lesz, a depresszió is nagyobb valószínűséggel kopogtat nála. A magunkra szánt idő rendkívül értékes. Türelmesebbek leszünk, a hangulatunk pozitívabb, újra megtaláljuk a céljain kat, ezáltal motiváltabbak leszünk, a fejünkben lévő zaj csendesebb lesz. Segítséget nyújt egy minőségibb életre. Értékes dolog az énidő, még is valami meggátol, hogy alkalmazzuk.

Egyrészt a lelkiismeret-furdalás.A mai világ lüktető tempója, a gyorsaság az én idő ellen dolgozik. Azt az érzetet kelti bennünk a munka világa, a globalizáció, hogy az elcsendesülés teljesen felesleges időpocsékolás, ha megtesszük mégis, akkor semmittevőként tartanak számon. Pedig ha kimarad az a kicsi magunkra fordított idő, akkor lemerülnek az elemek, motiváció hiány lép fel, dől belőlünk a panasz, koncentrációs zavar lép fel, úgy érezzük, hogy sosem érünk a teendőink végére, egyre több pihenésre vágyunk és szinte mindig fáradtnak érezzük magunkat. A fizikai tünetek is megjelennek, izommerevség, fejfájás, gyomorégés, majd a különböző betegségek.

A rossz időgazdálkodás szintén az énidő ellen dolgozik, úgy gondoljuk ugyan is, hogy semmi időnk nincs már a munka és a gyerek mellett saját magunkra. Rajzoljunk egy kört, osszuk 24 egyenlő részre, majd az egy kis részt további négyre. Vagy is negyedórás bontásban látjuk a napot. Nézzük meg, mikor mit csinálunk, és látjuk, hogy bizony mennyi idő megy el feleslegesen, amikor semmi hasznosat nem csinálunk. Ezek az időpontok tökéletesek, hogy énidőt iktassunk be. Fontos, hogy az elején, amíg nem válik rutinná az énidő alkalmazása, addig tudatosan készülnünk kell rá, be kell iktatnunk a napunkba.

A multitasking szintén az énidő ellen játszik. Egyszerre 3-4 dolgot csinálunk, bele-bele kapunk dolgokba, de valójában semmivel nem haladunk, viszont annál frusztráltabbak leszünk. A kialakult helyzet arra ösztönöz minket, hogy visszavegyünk a tempóból. Most van időnk átgondolni, hogy az énidő alkalmazása milyen pozitív hatással lehet ránk. Jó tanulást!

Forrás: Patika Magazin hírlevél

Nemcsak a vírus, a pánik is fertőző

Mit mond a pszichológus?

A „pánikolás” azt jelenti, hogy félelemhullám csap át az emberen, mert fenyegetést észlelt. Csakhogy a félelmek sok esetben nem racionálisak, hanem irracionálisak, illetve a veszély elhárítására tett kísérletek túlzók lehetnek a veszély aktuális súlya felől nézve.

Nem csak a vírus, a pánik is fertőző. „Ha a szomszéd spájzol egy járványra készülve, én sem várhatok a csodára…” Az ember társas lény, megosztja másokkal a híreket, ha pedig érzelmi feszültséget él át, a társai körében keres megnyugvást (és megerősítést, hogy helyesen cselekedett). A félelem beszédtémát generál, a veszély észlelése ezáltal tovább adódik, ahogy a rá adott reakciók is.

A pánik gyújtópontjában többnyire valamilyen, az emberek körében terjedő hír áll, valamint az, hogy ezt a hírt és a hozzá kapcsolódó egyéb értesüléseket nem dolgozzák fel racionális módon – a forrásnak utánanézve, pró és kontra érveket mérlegelve –, hanem gondolkodásbeli torzításaik szemüvegén keresztül látják őket.

Annak alapján, hogy miként dolgozzuk fel a környezet információit, és hogyan reagálunk a stresszre, két alapvető személyiségtípust különböztethetünk meg:

  • A szenzitizátor, „érzékenyítő” típusú emberek hajlamosak felnagyítani a környezetükben észlelt veszedelmeket, hajlamosak farkast kiáltani akkor is, ha csak egy madár rebbent a bokorban. Az ő esetükben nagyobb esély van arra, hogy egy aggasztó értesülés hatására elönti őket a pánik, túlzó módon reagálnak, illetve túlzó értesüléseik kel gerjeszthetik is a pánikot.
  • Az „elnyomó” típusú emberek inkább elnyomják magukban az aggodalmat, és nem viselik túl jól a fenyegetett helyzetekben bennük keletkező szorongást. Annak érdekében, hogy ne kelljen átélniük ezt a feszültséget, hajlamosak figyelmen kívül hagyni a veszélyre figyelmeztető információkat, és hajlamosabbak az irreális optimizmusra is. Ők azok, akik azt mondják, „jobb a rossz dolgokkal nem foglalkozni” , és akkor is békésen alszanak, amikor már ég a ház.

Mitől függ a reakciónk?

Az, hogy egy válság küszöbén vagy egy ténylegesen bekövetkezett fenyegetettségi helyzetben hogyan reagálunk, függ:

  • a személyiségtípusunktól,
  • a személyes élettörténetünktől (átéltünk-e már hasonló válságot vagy fenyegetettséget, és ha igen, milyen élmény volt és milyen tapasztalatokkal jöttünk ki belőle),
  • és attól, hogyan reagál a társas környezetünk, mert ez ránk is biztosan hatással van.

Tájékozódjunk pártatlan forrásból!

Keressük a hiteles információforrásokat, és kerüljük azokat a cikkeket a médiában, amelyeknek már a címéből látszik, hogy szenzációhajhász, valótlan tartalom lehet mögötte. Ne feledjük, az ismerőseinktől hallott értesülések elsősorban pletykának számítanak. Jobb, ha csak a további információgyűjtés kiindulópontjául szolgálnak, és nem váltjuk őket azonnal tettekre.

Őrizzük meg a nyugalmunkat!

Vészhelyzetben az egyik legfontosabb annak elkerülése, hogy elárasszon és meg bénítson minket a félelem. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a társas közegünkben rémhírek terjednek, egy adott helyzet megítélése bizonytalan, és egyre inkább eluralkodik rajtunk a rettegés, bátran folyamodjunk olyan, az érzelmek lecsendesítését szolgáló eszközökhöz, mint a meditáció. Miután ilyen módon csillapítottuk a belső vihart, egészen biztosan higgadtabban tudunk mérlegelni, és átgondoltabban – nem pánik alapúan – tudunk döntéseket hozni.

Forrás: Patika Magazin hírlevél

A koronavírus mint családi teher

Mit tegyen a szülő? Mitől fél a gyermek?

Arról sokat olvasunk és hallunk, hogy a szülő miként küzd meg saját félelmeivel, hogyan írja át életét a koronavírus okozta járvány. De tisztában vagyunk-e azzal, hogy a gyerekekben mi zajlik, ők hogyan élik meg a veszélyhelyzetet?

A koronavírus okozta krízishelyzet minden ember életét megnehezíti, és egy olyan kihívás elé állít minket, amely pszichésen megterhelő. Ez a teher egyrészt reális, ugyanakkor lehet irreális is, ha azon kapjuk magunkat, hogy a szorongás eluralkodott rajtunk, és mindent szürkén látunk, azt érezzük, hogy tehetetlenül sodródunk.

A szülő esetében hatványozottan jelen lehet az előbb említett túlzott aggodalom, hiszen nemcsak önmagát, hanem gyermekét is félti, tágabb értelemben minden rokonát és ismerősét.

A karantén, kijárási tilalom tovább fokozza a „veszély van” érzését. Amivel együtt jár az a plusz teher is, hogy hova tegyem most gyerekemet. Eddig olyan könnyű volt megkérni testvért, nagy szülőt, barátot, de most még ez sem opció. Egy magyar páciensem Olaszországban él hatéves kisfiával és olasz férjével, közel 3 hete kötelezően kijárási tilalmat rendelt el a kormány, amit még bonyolított, hogy a kisgyermek ezt megelőzően 2 hétig beteg volt. Bele tudunk-e gondolni abba, hogy milyen az, ha nem lehet kimenni egy hónapig? A pá cien sem úgy fogalmaz, hogy „ahogy telik az idő, egyre rosszabb, azt éljük meg, hogy nincs értelme felkelni, és Marco, a kisfiam is egyre ingerlékenyebb…” Ez a példa jól illusztrálja, hogy a bezártság frusztrációhoz vezet, sőt pszichésen olyan megpróbáltatás egy család életében a tilalom, hogy ember legyen a talpán, aki ezt nem érzi meg. Van persze remény. De ehhez át kell tudni hangolni a gondolkodásunkat, és nem hagyni, hogy passzívan szenvedjük el a mindennapokat. A bezártságérzés legyőzésének kulcsa az értelem keresése, ami magával hozza az értékesség érzését. Legyen az felnőtt vagy gyerek, újra kell tudni keretezni a napokat. Ha nem elfolyunk, hanem tudatosan tevékenykedünk, akkor a depresszió és a szorongás érzése minimális szintre redukálható.

Hogyan éljük túl a karantént a gyermekkel?

Ha a gyerek le van foglalva szellemileg és fizikailag, akkor csökken a dacos, sokszor hisztis viselkedés. A térnek és helyzetnek megfelelően a mozgás beiktatása nem elhagyható. Tornázzunk együtt a gyerekkel, tegyük játékossá és rendszeressé a fizikai aktivitást. •Alakítsunk ki egy átlátható napirendet, amelynek a lényege, hogy a gyermek ne azt élje meg, hogy nincs mit tenni, vagy hogy bármeddig lehet aludni. A közös keretezés célja, hogy tudja a gyermek, mikor mi a feladat, mikor van szünet, mikor mi fog következni. Ezt érdemes pontosan megbeszélni és leírni, lerajzolni egy nagy kartonpapírra, amit ki lehet rakni. •A gyermek időben keljen fel, és öltöztessük fel, mintha oviba vagy suliba menne. •Ne most próbáljuk behozni a lemaradásokat, a tanulás és a pihenés arányára figyeljünk. •Készüljünk fel arra, hogy a dac, hiszti, sírás a gyerek egyik kommunikációs eszköze lesz, azonban a szülő türelme most sokat tud segíteni: éljük át mi szülők, hogy a helyzet most egyedi, nekünk is és a gyermeknek is. A hisztire ne dühből reagáljunk, próbáljuk meg átbeszélni a frusztráció okát. •A gyermeknek hagyjni kell teret arra, hogy lefoglalja saját magát a játékaival, és hogy kapcsolatot tudjon teremteni a barátaival. Digitális, online világban élünk, és ne felejtsük, hogy a gyereknek is igénye a társas kapcsolódás.

„Anya, ugye te nem halsz meg…?”

A gyermek, hasonlóképpen, mint a felnőtt, begyűjt információkat, nyitott fülekkel jár, és közben próbálja értelmezni önmaga számára, hogy mit jelent az, hogy koronavírus. A gyermek fantáziál, és sok esetben fél. Ahogy a felnőtt (a legtöbb esetben nem a megbetegedéstől félünk), úgy a gyerek sem a betegségtől tart, hanem attól, hogy elveszítheti a szüleit.

A biztonságérzete rendül meg a krízishelyzetben, ami annyit jelent, hogy a szülő mint bázis a gyermek fejében felértékelődik a külső veszély hatására.

A szülő elsődleges feladata, hogy mutassa minden pillanatban: nincs semmi baj, én itt vagyok, én stabil vagyok. Ebből az is következik, hogy a felnőttnek először a saját belső démonaival kell megküzdenie, és utána tud hiteles lenni a gyermeke számára. Egy instabil szülő instabil, szorongó gyermeket fog eredményezni. A gyermek számára az, ha a szülő bizonytalan vagy éppen beteg, vagy nincsen jelen, belső feszültséget teremt, hosszú távon személyiségromboló hatása van. A nincs jelen kifejezést értsük jól, azt takarja, hogy a szülőnek rá kell hangolódnia a gyermekére, és ki kell elégítenie a fizikai és pszichológiai szükségleteit. A gyermek elsődleges célja a biztonságos kötődés kialakítása, és annak megélése, hogy nincs egyedül a világban.

Az édesanya egy olyan stabil menedék kell hogy legyen, aki kiszámítható és odaforduló.

A koronavírus ebben a folyamatban tud zavart okozni. A szülő minden esetben ismerje meg a gyermek legbelsőbb félelmeit. Azok a nyomasztó fantáziák, amelyek nem kerülnek ki, nem kerülnek be a kommunikációs térbe, megterhelik a gyermeket, szélsőséges esetben állandó készenléti állapotba kerül. Ha állandósul a nyomasztó félelem, mert nem tudja, mit jelent, hogy járvány, nem érti, miért kell otthon maradni, nem érti, anya miért feszült… akkor a gyermek, ahogyan a felnőtt, pánikolni kezd, irreális félelmek hálójába kerül.

  • A gyermeknek szellemi szintjének megfelelően magyarázzuk el mindazon fogalmakat, amelyeket mi magunk is sokszor már észrevétlenül használunk.
  • Fektessünk hangsúlyt a megelőzésre: mondjuk el a gyereknek, hogy miért van szükség a kézmosásra, miért kell otthon maradni. Ezzel alapvetően a gyermek bizonytalanságát tudjuk csökkenteni.
  • Ne engedjük, hogy olyan cikket vagy tévéműsort nézzen, ami nem neki való: valljuk meg, sokszor mi magunk sem értjük az idegen kifejezéseket, vagy éppen mi magunk sem tudunk mit kezdeni a sokkoló halálozási adatokkal. Ne terheljük a gyermeket feleslegesen.
  • Soha ne hazudjunk a gyereknek: tegyük egyértelművé, hogy ez a betegség olyan, mint a megfázás, sok ember megbetegszik, de mi mindent megteszünk, hogy ne dőljünk ágynak. Ezzel azt kell erősíteni, hogy vegye komolyan, ám anya és apa itt van mindig. Ha a gyermek megéli, hogy van ráhatása az eseményekre, akkor jobban tud alkalmazkodni a helyzethez.
  • Ha egy családtag megbetegszik, akkor ezt mondjuk el. Tegyük egyértelművé, hogy az orvosok és mi is mindent megteszünk, hogy mihamarabb felgyógyuljon az illető.
  • A halál fogalmát be kell építeni: vallási és különböző nézeteinknek megfelelően beszélgessünk a gyerekkel az elmúlásról. Minden korosztály másképpen éli meg vagy éppen másképpen értelmezi a halál fogalmát.

Forrás:Patika Magazin hírlevél

 

Mit szedjünk a téli hónapokban?

A D-vitamin, a szelén és a C-vitamin csak néhány azok közül a fontos tápanyagok közül, melyek szükségesek a megfelelő immunválaszhoz. Azonban egyáltalán nem könnyű elegendő D-vitaminhoz hozzájutni, különösen a sötétebb hónapokban, késő ősztől kora tavaszig. Ilyenkor a Nap állása sem kedvező, és persze mi sem töltünk elég időt a szabadban. Az élelmiszereinkben sem található elég D-vitamin.

A D-vitamin zsírban oldódó, vagyis zsiradék szükséges ahhoz, hogy felszívódhasson. A D-Pearls előállításánál a biológiailag aktív D3-vitamin hidegen sajtolt olívaolajba kerül, hogy a felszívódása a lehető legjobb legyen. A kisméretű, lágy zselatinkapszulát Dániában gyártják, szigorú gyógyszerészeti szabályok alapján.

Így lesz hatékonyabb a tápanyagbevitel!

C-vitaminhoz viszonylag könnyű hozzájutni, hiszen sok friss zöldség és gyümölcs tartalmazza (pl. a kivi, a brokkoli, az eper, a citrusgyümölcsök, a paprika, a savanyú káposzta), de ha emelni szeretnénk az elfogyasztott mennyiséget, a Bio-C-Vitamin nagyszerű megoldás lehet. Minden tabletta 750 mg C-vitamint tartalmaz, méghozzá jól hasznosuló kalcium-aszkorbát formában, mely nem savas és a gyomrot is kíméli.
Sokkal nehezebb elegendő szelént biztosítani a szervezetünknek pusztán az ételeinken keresztül. Az élelmiszerek szeléntartalma ugyanis a termőföldtől függ, és Európa nagy részén, így hazánkban is szelénhiányos a talaj. Ennek következménye, hogy az élelmiszerek is szegényebbek szelénben. A szerves szelént tartalmazó, szabadalmaztatott szelénélesztő, a SelenoPrecise kimagaslóan jó felszívódású.A Bio-Szelénium+cink+vitaminok étrend-kiegészítővel nem csak szelént, de cinket is juttathatunk a szervezetünkbe, ez utóbbi tápanyag szintén nélkülözhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez.
Forrás: Pharmanord.hu

Különbözik a férfiak és a nők immunrendszere

Egy nemrég publikált tudományos kutatás megállapította, hogy a férfi immunrendszerben vannak olyan sejtek, amelyek másképp viselkednek, és vannak olyan sejtek, amelyek közvetlenül kommunikálnak a férfi nemi hormonokkal. Ez akár magyarázatot jelenthet arra is, miért érintik bizonyos betegségek erőteljesebben a férfiakat, mint a nőket.

Egyes betegségek jobban megterhelik a férfiakat, mint a nőket és ennek oka eddig rejtélynek számított.

A Melbourne-i Egyetem kutatói azonban közelebb kerülhettek a válaszhoz, ugyanis lényeges különbségeket fedeztek fel a férfiak és a nők szervezetének T-sejtjei között, és olyan immunsejteket is azonosítottak, melyek a férfi nemi hormonokkal kommunikálnak – olvasható a ScienceDaily.com internet oldalon.

immunrendszer sejtek - elefantpatika.huTápanyagok az immunrendszer működéséért

Azt jól tudjuk, hogy az immunrendszer egyénenként nagyon eltérő lehet. Működése függ az életkorunktól, az egészségi állapotunktól, és a legújabb eredmények szerint a nemtől is. Ez a tudás akár nemspecifikus gyógymódok kifejlesztéséhez is vezethet, vagyis hatékonyabban tudjuk majd kezelni azokat a betegségeket, melyek eltérő módon érintik a férfiakat és a nőket.

Az is jól ismert tény, hogy az immunrendszernek bizonyos tápanyagokra van szüksége a megfelelő működéshez – ez pedig független attól, hogy milyen nemről beszélünk. Különösen fontosak lehetnek ezek a tápanyagok azokban az időszakokban, amikor az immunrendszert kihívás elé állítja a hideg, a napfény hiánya vagy a stressz. Ilyenkor jó ötlet, ha étrend-kiegészítőkkel támogatjuk az immunrendszerünk működését!

Forrás: Pharmanord.hu