Beszélgetés a koronavírussal

A koronavírus-járvány sokkhatásként érkezett az életünkbe. Félelem és bizonytalanság lett úrrá rajtunk. E szörnyű helyzet tükröt tart elénk, hogy még jobban megismerjük önmagunkat, reakcióinkat, a környezetünkben lévőket. Ki belátóan, engedelmesen követi a korlátozásokat, ki lázad ellene, ki túlértékeli, ki alulértékeli a helyzetet, ki pánikol, ki felfokozott agresszivitással reagál. Sok mindenre megtanít minket ez a helyzet (a vírus), viszont sok jó dolog is megmutatkozik. Összefogás, együtt érzés, segítés, önzetlenség, kreativitás, gyorsaság stb. És főleg önmagunk megismerése egy ilyen veszélyes, ijesztő helyzetben. Szörnyű áron, de legalább tanuljunk belőle a jövőt illetően. Mit tudunk tanulni mindebből? Hogyan segíti ez a saját önismereti fejlődésünket? A jövőre vonatkozóan miben tud hasznos lenni? Epiktétosz ókori filozófus szerint az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogyan látják azokat. Ezért nézzük meg most másképpen is a helyzetünket. Eddig kifelé tekintettünk, de mi történne, ha most más oldalról is megvizsgálnánk a dolgokat, mégpedig a vírus oldaláról. A képzeletbeli beszélgetés a vírussal talán segít abban, hogy mi vegyük át az irányítást a járvány felett, s annak tanulságait beépítsük a jövőnkbe.

Mi, emberek: Mire volt ez jó, hogy így letámadta a világot?

Ő, a vírus: Hányszor fordult már elő, hogy csak beszéltetek, belevágtatok egymás szavába, csak a saját hangotokat hallottátok, és nem hallottátok a másik embert? Én is nagyon sokszor próbáltam szólni hozzátok, küldtem a figyelmeztető jeleket, de nem akartatok meghallani, nem akartátok tudomásul venni, hogy mire utalok. Éppen ezért fel kellett gyorsítanom az eseményeket, aminek bizonyos elemei lehet, hogy hosszú távon majd akár a javatokat is szolgálhatják. Eljött az idő, hogy észrevegyetek, és elgondolkozzatok a tanításaimon.

Mi: Ez az egész a javunkat szolgálná? Miért is?

Ő: Sajnos másképp nem tudtam ezt el érni, mint úgy, hogy egy sor akadályt gördítettem elétek. Ahhoz, hogy a károkat minél előbb elhárítsátok, gyorsan kell ezt az akadályt megoldanotok. Okosnak, hatékonynak, kreatívnak, ki tartónak stb. kell lennetek. A tudósoknál van a vakcina előállítása, a megfelelő gyógyszer keresése, a politikusoknál és az egészségügyi dolgozóknál van a járványhelyzet kezelése, és minden embernél a saját élet helyzetének az alakítása. A hétköznapokban a megelőzés, az izoláció, a digitális oktatásra való átállás, az összezártság, a home office az, amire mihamarabb megoldást kell/kellett találnotok.

Mi: De ez mégis miért jó nekünk?

Ő: Találkoztatok egy helyzettel, egy akadállyal, és azt igyekeztetek legyőzni. Eddig kifelé figyeltetek, most, hogy már több időt eltöltöttetek a megváltozott világban, itt az ideje, hogy kívülről befelé önmagatokba forduljatok. Mire tudlak megtanítani benneteket? Az akadályok mindig valamiféle leckére tanítanak. Minden probléma vagy nehézség tulajdonképpen egy lehetőség arra, hogy fejlődhessetek, még ha súlyos árat is kell érte fizetni. Mi lenne, ha az akadályokhoz mostantól úgy állnátok hozzá, hogy nem a legnagyobb ellenségeitek voltak, hanem a legnagyobb tanítómestereitek? Ez a megközelítés talán jobban segít átvészelni a nehéz helyzeteket.

Mi: Miért baj az, hogy nyugalomban szeretnénk élni, és persze minél jobban?

Ő: Ez nem baj, ez a természetes. A baj az egóval van, ezért a legnagyobb csapást az egótokra mértem. A gazdasági mutatók felfelé íveltek, de csak magatokkal voltatok elfoglalva. Terveitek voltak a jövőre, lefoglaltátok a nyaralást, de egyre többet és többet akartatok akkor is, ha ezzel valamit tönkretettetek. Az egótok elhitette veletek, hogy már minden jó, már nem kell fejlődni, tanulni, mert elértetek mindent. Ezért láttátok bennem a sátánt, a lehető legrosszabbat, ami csak jöhetett, mert tönkretette a tökéletesnek gondolt életeteket.

Mi: De ezzel életek mentek tönkre! Hogyan tudunk újra talpra állni?

Ő: A félelmeiteket tudatosítással már enyhíteni tudtátok, tisztáztátok magatokban, hogy mitől is féltek, és így milyen ráhatásotok van a dolgokra. Ezért hoztátok a különböző járványügyi intézkedéseket. De a tudatosítás mellett egy másik eszköz is van a kezetekben, amivel visszavehetitek az irányítást. Ez az úgynevezett átkeretezés. Vagyis az eddig bevésődött, rutinná vált életstílus, gondolkodás, viselkedés átalakítása. Más oldalról is meg kell nézni és értelmezni a dolgokat, mert ugyanannak a dolognak tulajdoníthatunk többféle jelentést is. Nézőpont kérdése, hogy valaminek mennyire látjuk a jó vagy a rossz oldalát. A kritika például erős ellenállást vált ki a legtöbb emberből, függetlenül attól, hogy az építő kritika-e, és nem úgy tekintetek rá, mint a másiktól jövő őszinteségre. Ugye, mennyire más a két meglátás? Amikor érzelmileg érintettek vagytok, hajlamosak vagytok ugyanazt szajkózni, és beleragadni egyféle negatív értelmezési keretbe, ez pedig akadályoz titeket a problémamegoldásban és a döntéshozásban. Ez az érzelmi érintettség most különösen igaz, amikor minden megváltozott körülöttetek.

…

Forrás: Patika Magazin hírlevél

Koronavírus, karantén, következmények

A koronavírus miatt a legtöbben kénytelenek vagyunk otthon maradni, visszavenni a tempóból. Használjuk ki az alkalmat! Végre van időnk, hogy megtanuljunk olyan dolgokat, amelyeket aztán majd rutinnal fogunk tudni használni, amikor visszatérünk a normál kerékvágásba.

Az énidő az önmagunkra fordított minőségi idő, amikor bármit csinálhatunk, ami számunkra örömet jelent. A nyugati világban már sok helyen felismerték, hogy ha valaki hosszú időn át mindig csak hátrébb sorolja önmagát a fontossági listán, akkor előbb utóbb kiég, feszült, fásult, ingerült lesz, a depresszió is nagyobb valószínűséggel kopogtat nála. A magunkra szánt idő rendkívül értékes. Türelmesebbek leszünk, a hangulatunk pozitívabb, újra megtaláljuk a céljain kat, ezáltal motiváltabbak leszünk, a fejünkben lévő zaj csendesebb lesz. Segítséget nyújt egy minőségibb életre. Értékes dolog az énidő, még is valami meggátol, hogy alkalmazzuk.

Egyrészt a lelkiismeret-furdalás.A mai világ lüktető tempója, a gyorsaság az én idő ellen dolgozik. Azt az érzetet kelti bennünk a munka világa, a globalizáció, hogy az elcsendesülés teljesen felesleges időpocsékolás, ha megtesszük mégis, akkor semmittevőként tartanak számon. Pedig ha kimarad az a kicsi magunkra fordított idő, akkor lemerülnek az elemek, motiváció hiány lép fel, dől belőlünk a panasz, koncentrációs zavar lép fel, úgy érezzük, hogy sosem érünk a teendőink végére, egyre több pihenésre vágyunk és szinte mindig fáradtnak érezzük magunkat. A fizikai tünetek is megjelennek, izommerevség, fejfájás, gyomorégés, majd a különböző betegségek.

A rossz időgazdálkodás szintén az énidő ellen dolgozik, úgy gondoljuk ugyan is, hogy semmi időnk nincs már a munka és a gyerek mellett saját magunkra. Rajzoljunk egy kört, osszuk 24 egyenlő részre, majd az egy kis részt további négyre. Vagy is negyedórás bontásban látjuk a napot. Nézzük meg, mikor mit csinálunk, és látjuk, hogy bizony mennyi idő megy el feleslegesen, amikor semmi hasznosat nem csinálunk. Ezek az időpontok tökéletesek, hogy énidőt iktassunk be. Fontos, hogy az elején, amíg nem válik rutinná az énidő alkalmazása, addig tudatosan készülnünk kell rá, be kell iktatnunk a napunkba.

A multitasking szintén az énidő ellen játszik. Egyszerre 3-4 dolgot csinálunk, bele-bele kapunk dolgokba, de valójában semmivel nem haladunk, viszont annál frusztráltabbak leszünk. A kialakult helyzet arra ösztönöz minket, hogy visszavegyünk a tempóból. Most van időnk átgondolni, hogy az énidő alkalmazása milyen pozitív hatással lehet ránk. Jó tanulást!

Forrás: Patika Magazin hírlevél

Mit mond a pszichológus?

A „pánikolás” azt jelenti, hogy félelemhullám csap át az emberen, mert fenyegetést észlelt. Csakhogy a félelmek sok esetben nem racionálisak, hanem irracionálisak, illetve a veszély elhárítására tett kísérletek túlzók lehetnek a veszély aktuális súlya felől nézve.

Nem csak a vírus, a pánik is fertőző. „Ha a szomszéd spájzol egy járványra készülve, én sem várhatok a csodára…” Az ember társas lény, megosztja másokkal a híreket, ha pedig érzelmi feszültséget él át, a társai körében keres megnyugvást (és megerősítést, hogy helyesen cselekedett). A félelem beszédtémát generál, a veszély észlelése ezáltal tovább adódik, ahogy a rá adott reakciók is.

A pánik gyújtópontjában többnyire valamilyen, az emberek körében terjedő hír áll, valamint az, hogy ezt a hírt és a hozzá kapcsolódó egyéb értesüléseket nem dolgozzák fel racionális módon – a forrásnak utánanézve, pró és kontra érveket mérlegelve –, hanem gondolkodásbeli torzításaik szemüvegén keresztül látják őket.

Annak alapján, hogy miként dolgozzuk fel a környezet információit, és hogyan reagálunk a stresszre, két alapvető személyiségtípust különböztethetünk meg:

• A szenzitizátor, „érzékenyítő” típusú emberek hajlamosak felnagyítani a környezetükben észlelt veszedelmeket, hajlamosak farkast kiáltani akkor is, ha csak egy madár rebbent a bokorban. Az ő esetükben nagyobb esély van arra, hogy egy aggasztó értesülés hatására elönti őket a pánik, túlzó módon reagálnak, illetve túlzó értesüléseik kel gerjeszthetik is a pánikot.
• Az „elnyomó” típusú emberek inkább elnyomják magukban az aggodalmat, és nem viselik túl jól a fenyegetett helyzetekben bennük keletkező szorongást. Annak érdekében, hogy ne kelljen átélniük ezt a feszültséget, hajlamosak figyelmen kívül hagyni a veszélyre figyelmeztető információkat, és hajlamosabbak az irreális optimizmusra is. Ők azok, akik azt mondják, „jobb a rossz dolgokkal nem foglalkozni” , és akkor is békésen alszanak, amikor már ég a ház.

Mitől függ a reakciónk?

Az, hogy egy válság küszöbén vagy egy ténylegesen bekövetkezett fenyegetettségi helyzetben hogyan reagálunk, függ:

• a személyiségtípusunktól,
• a személyes élettörténetünktől (átéltünk-e már hasonló válságot vagy fenyegetettséget, és ha igen, milyen élmény volt és milyen tapasztalatokkal jöttünk ki belőle),
• és attól, hogyan reagál a társas környezetünk, mert ez ránk is biztosan hatással van.

Tájékozódjunk pártatlan forrásból!

Keressük a hiteles információforrásokat, és kerüljük azokat a cikkeket a médiában, amelyeknek már a címéből látszik, hogy szenzációhajhász, valótlan tartalom lehet mögötte. Ne feledjük, az ismerőseinktől hallott értesülések elsősorban pletykának számítanak. Jobb, ha csak a további információgyűjtés kiindulópontjául szolgálnak, és nem váltjuk őket azonnal tettekre.

Őrizzük meg a nyugalmunkat!

Vészhelyzetben az egyik legfontosabb annak elkerülése, hogy elárasszon és meg bénítson minket a félelem. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a társas közegünkben rémhírek terjednek, egy adott helyzet megítélése bizonytalan, és egyre inkább eluralkodik rajtunk a rettegés, bátran folyamodjunk olyan, az érzelmek lecsendesítését szolgáló eszközökhöz, mint a meditáció. Miután ilyen módon csillapítottuk a belső vihart, egészen biztosan higgadtabban tudunk mérlegelni, és átgondoltabban – nem pánik alapúan – tudunk döntéseket hozni.

Forrás: Patika Magazin hírlevél

Mit tegyen a szülő? Mitől fél a gyermek?

Arról sokat olvasunk és hallunk, hogy a szülő miként küzd meg saját félelmeivel, hogyan írja át életét a koronavírus okozta járvány. De tisztában vagyunk-e azzal, hogy a gyerekekben mi zajlik, ők hogyan élik meg a veszélyhelyzetet?

A koronavírus okozta krízishelyzet minden ember életét megnehezíti, és egy olyan kihívás elé állít minket, amely pszichésen megterhelő. Ez a teher egyrészt reális, ugyanakkor lehet irreális is, ha azon kapjuk magunkat, hogy a szorongás eluralkodott rajtunk, és mindent szürkén látunk, azt érezzük, hogy tehetetlenül sodródunk.

A szülő esetében hatványozottan jelen lehet az előbb említett túlzott aggodalom, hiszen nemcsak önmagát, hanem gyermekét is félti, tágabb értelemben minden rokonát és ismerősét.

A karantén, kijárási tilalom tovább fokozza a „veszély van” érzését. Amivel együtt jár az a plusz teher is, hogy hova tegyem most gyerekemet. Eddig olyan könnyű volt megkérni testvért, nagy szülőt, barátot, de most még ez sem opció. Egy magyar páciensem Olaszországban él hatéves kisfiával és olasz férjével, közel 3 hete kötelezően kijárási tilalmat rendelt el a kormány, amit még bonyolított, hogy a kisgyermek ezt megelőzően 2 hétig beteg volt. Bele tudunk-e gondolni abba, hogy milyen az, ha nem lehet kimenni egy hónapig? A pá cien sem úgy fogalmaz, hogy „ahogy telik az idő, egyre rosszabb, azt éljük meg, hogy nincs értelme felkelni, és Marco, a kisfiam is egyre ingerlékenyebb…” Ez a példa jól illusztrálja, hogy a bezártság frusztrációhoz vezet, sőt pszichésen olyan megpróbáltatás egy család életében a tilalom, hogy ember legyen a talpán, aki ezt nem érzi meg. Van persze remény. De ehhez át kell tudni hangolni a gondolkodásunkat, és nem hagyni, hogy passzívan szenvedjük el a mindennapokat. A bezártságérzés legyőzésének kulcsa az értelem keresése, ami magával hozza az értékesség érzését. Legyen az felnőtt vagy gyerek, újra kell tudni keretezni a napokat. Ha nem elfolyunk, hanem tudatosan tevékenykedünk, akkor a depresszió és a szorongás érzése minimális szintre redukálható.

Hogyan éljük túl a karantént a gyermekkel?

Ha a gyerek le van foglalva szellemileg és fizikailag, akkor csökken a dacos, sokszor hisztis viselkedés. A térnek és helyzetnek megfelelően a mozgás beiktatása nem elhagyható. Tornázzunk együtt a gyerekkel, tegyük játékossá és rendszeressé a fizikai aktivitást. •Alakítsunk ki egy átlátható napirendet, amelynek a lényege, hogy a gyermek ne azt élje meg, hogy nincs mit tenni, vagy hogy bármeddig lehet aludni. A közös keretezés célja, hogy tudja a gyermek, mikor mi a feladat, mikor van szünet, mikor mi fog következni. Ezt érdemes pontosan megbeszélni és leírni, lerajzolni egy nagy kartonpapírra, amit ki lehet rakni. •A gyermek időben keljen fel, és öltöztessük fel, mintha oviba vagy suliba menne. •Ne most próbáljuk behozni a lemaradásokat, a tanulás és a pihenés arányára figyeljünk. •Készüljünk fel arra, hogy a dac, hiszti, sírás a gyerek egyik kommunikációs eszköze lesz, azonban a szülő türelme most sokat tud segíteni: éljük át mi szülők, hogy a helyzet most egyedi, nekünk is és a gyermeknek is. A hisztire ne dühből reagáljunk, próbáljuk meg átbeszélni a frusztráció okát. •A gyermeknek hagyjni kell teret arra, hogy lefoglalja saját magát a játékaival, és hogy kapcsolatot tudjon teremteni a barátaival. Digitális, online világban élünk, és ne felejtsük, hogy a gyereknek is igénye a társas kapcsolódás.

„Anya, ugye te nem halsz meg…?”

A gyermek, hasonlóképpen, mint a felnőtt, begyűjt információkat, nyitott fülekkel jár, és közben próbálja értelmezni önmaga számára, hogy mit jelent az, hogy koronavírus. A gyermek fantáziál, és sok esetben fél. Ahogy a felnőtt (a legtöbb esetben nem a megbetegedéstől félünk), úgy a gyerek sem a betegségtől tart, hanem attól, hogy elveszítheti a szüleit.

A biztonságérzete rendül meg a krízishelyzetben, ami annyit jelent, hogy a szülő mint bázis a gyermek fejében felértékelődik a külső veszély hatására.

A szülő elsődleges feladata, hogy mutassa minden pillanatban: nincs semmi baj, én itt vagyok, én stabil vagyok. Ebből az is következik, hogy a felnőttnek először a saját belső démonaival kell megküzdenie, és utána tud hiteles lenni a gyermeke számára. Egy instabil szülő instabil, szorongó gyermeket fog eredményezni. A gyermek számára az, ha a szülő bizonytalan vagy éppen beteg, vagy nincsen jelen, belső feszültséget teremt, hosszú távon személyiségromboló hatása van. A nincs jelen kifejezést értsük jól, azt takarja, hogy a szülőnek rá kell hangolódnia a gyermekére, és ki kell elégítenie a fizikai és pszichológiai szükségleteit. A gyermek elsődleges célja a biztonságos kötődés kialakítása, és annak megélése, hogy nincs egyedül a világban.

Az édesanya egy olyan stabil menedék kell hogy legyen, aki kiszámítható és odaforduló.

A koronavírus ebben a folyamatban tud zavart okozni. A szülő minden esetben ismerje meg a gyermek legbelsőbb félelmeit. Azok a nyomasztó fantáziák, amelyek nem kerülnek ki, nem kerülnek be a kommunikációs térbe, megterhelik a gyermeket, szélsőséges esetben állandó készenléti állapotba kerül. Ha állandósul a nyomasztó félelem, mert nem tudja, mit jelent, hogy járvány, nem érti, miért kell otthon maradni, nem érti, anya miért feszült… akkor a gyermek, ahogyan a felnőtt, pánikolni kezd, irreális félelmek hálójába kerül.

• A gyermeknek szellemi szintjének megfelelően magyarázzuk el mindazon fogalmakat, amelyeket mi magunk is sokszor már észrevétlenül használunk.
• Fektessünk hangsúlyt a megelőzésre: mondjuk el a gyereknek, hogy miért van szükség a kézmosásra, miért kell otthon maradni. Ezzel alapvetően a gyermek bizonytalanságát tudjuk csökkenteni.
• Ne engedjük, hogy olyan cikket vagy tévéműsort nézzen, ami nem neki való: valljuk meg, sokszor mi magunk sem értjük az idegen kifejezéseket, vagy éppen mi magunk sem tudunk mit kezdeni a sokkoló halálozási adatokkal. Ne terheljük a gyermeket feleslegesen.
• Soha ne hazudjunk a gyereknek: tegyük egyértelművé, hogy ez a betegség olyan, mint a megfázás, sok ember megbetegszik, de mi mindent megteszünk, hogy ne dőljünk ágynak. Ezzel azt kell erősíteni, hogy vegye komolyan, ám anya és apa itt van mindig. Ha a gyermek megéli, hogy van ráhatása az eseményekre, akkor jobban tud alkalmazkodni a helyzethez.
• Ha egy családtag megbetegszik, akkor ezt mondjuk el. Tegyük egyértelművé, hogy az orvosok és mi is mindent megteszünk, hogy mihamarabb felgyógyuljon az illető.
• A halál fogalmát be kell építeni: vallási és különböző nézeteinknek megfelelően beszélgessünk a gyerekkel az elmúlásról. Minden korosztály másképpen éli meg vagy éppen másképpen értelmezi a halál fogalmát.

Forrás:Patika Magazin hírlevél

A D-vitamin, a szelén és a C-vitamin csak néhány azok közül a fontos tápanyagok közül, melyek szükségesek a megfelelő immunválaszhoz. Azonban egyáltalán nem könnyű elegendő D-vitaminhoz hozzájutni, különösen a sötétebb hónapokban, késő ősztől kora tavaszig. Ilyenkor a Nap állása sem kedvező, és persze mi sem töltünk elég időt a szabadban. Az élelmiszereinkben sem található elég D-vitamin.

A D-vitamin zsírban oldódó, vagyis zsiradék szükséges ahhoz, hogy felszívódhasson. A D-Pearls előállításánál a biológiailag aktív D3-vitamin hidegen sajtolt olívaolajba kerül, hogy a felszívódása a lehető legjobb legyen. A kisméretű, lágy zselatinkapszulát Dániában gyártják, szigorú gyógyszerészeti szabályok alapján.

Így lesz hatékonyabb a tápanyagbevitel!

Egy nemrég publikált tudományos kutatás megállapította, hogy a férfi immunrendszerben vannak olyan sejtek, amelyek másképp viselkednek, és vannak olyan sejtek, amelyek közvetlenül kommunikálnak a férfi nemi hormonokkal. Ez akár magyarázatot jelenthet arra is, miért érintik bizonyos betegségek erőteljesebben a férfiakat, mint a nőket.

Egyes betegségek jobban megterhelik a férfiakat, mint a nőket és ennek oka eddig rejtélynek számított.

A Melbourne-i Egyetem kutatói azonban közelebb kerülhettek a válaszhoz, ugyanis lényeges különbségeket fedeztek fel a férfiak és a nők szervezetének T-sejtjei között, és olyan immunsejteket is azonosítottak, melyek a férfi nemi hormonokkal kommunikálnak – olvasható a ScienceDaily.com internet oldalon.

Tápanyagok az immunrendszer működéséért

Azt jól tudjuk, hogy az immunrendszer egyénenként nagyon eltérő lehet. Működése függ az életkorunktól, az egészségi állapotunktól, és a legújabb eredmények szerint a nemtől is. Ez a tudás akár nemspecifikus gyógymódok kifejlesztéséhez is vezethet, vagyis hatékonyabban tudjuk majd kezelni azokat a betegségeket, melyek eltérő módon érintik a férfiakat és a nőket.

Az is jól ismert tény, hogy az immunrendszernek bizonyos tápanyagokra van szüksége a megfelelő működéshez – ez pedig független attól, hogy milyen nemről beszélünk. Különösen fontosak lehetnek ezek a tápanyagok azokban az időszakokban, amikor az immunrendszert kihívás elé állítja a hideg, a napfény hiánya vagy a stressz. Ilyenkor jó ötlet, ha étrend-kiegészítőkkel támogatjuk az immunrendszerünk működését!

Forrás: Pharmanord.hu

Tisztelt Partnerünk!

Az elmúlt napokban több helyen – leginkább közösségi médiában – terjedő hírek szerint, megkérdőjelezhető a szteroidok és nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) – igy az ibuprofen – alkalmassága a COVID-19 koronavírus-járvány tüneteinek enyhítésében.

A Sanofinál kiemelten fontos számunkra a fogyasztóink, a betegek, a saját munkavállalóink, családtagjaik és a hozzánk kötődő közösségek biztonsága, és legfőbb célunk a biztonságos és hatásos gyógyszertermékek folyamatos ellátásának biztosítása.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása az ibuprofen és a COVID19-fertőzés súlyosbodása közötti összefüggésről közzétett, klinikai vagy populációalapú adatokról, és a jelenleg elérhető információk alapján nem ellenzi az ibuprofen alkalmazását.

Amint a közelmúltban több egészségügyi hatóság, többek között az EMA is kijelentette: jelenleg nincs tudományos bizonyíték az ibuprofen és a COVID 19-fertőzés súlyosbodása közötti kapcsolatra.

Az uniós nemzeti kezelési iránymutatásokkal összhangban a betegek és az egészségügyi szakemberek továbbra is használhatják a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID-okat, amilyen az ibuprofen is), az engedélyezett termékinformációk szerint.

A Sanofi az egészségügyi hatóságokhoz hasonlóan szoros figyelemmel kíséri a helyzetet, és a világjárvánnyal összefüggésben e témával kapcsolatban felmerülő bármilyen új információt azonnal felülvizsgál.

Az EMA nyilatkozatával kapcsolatban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy COVID-19-fertőzés esetén a láz vagy fájdalom kezelésének megkezdésekor a betegeknek és egészségügyi szakembereknek minden elérhető kezelési opciót mérlegelniük kell, ideértve a paracetamolt és az NSAID-okat is. Minden gyógyszernek megvannak a maga előnyei és kockázatai, amelyek megtalálhatók az adott gyógyszer termékinformációjában.

Az egészségügyi szakembereknek és a betegeknek ismerniük kell saját országuk egészségügyi hatóságainak iránymutatásait.

Minden Sanofi készítményt a helyi hatóságok által jóváhagyott alkalmazási előírásnak és betegtájékoztatónak megfelelően kell alkalmazni.

Az ibuprofen, paracetamol és a metamizol láz és fájdalom kezelésére javallott. A közönséges nátha és influenza kezelésére vonatkozóan jól megalapozott adatok állnak rendelkezésre.

Magyarországon a Sanofi-Aventis Zrt. ibuprofen, paracetamol és a metamizol hatóanyagú láz és fájdalomcsillapító termékek forgalmazójaként elkötelezett a fogyasztók és a betegek biztonságossága iránt. Az ibuprofen tartalmú Algoflex termékcsalád hosszú évek óta alkalmazott fájdalomcsillapító a magyar lakosság körében, kedvező mellékhatás profillal.

Mint minden készítményünk esetében, ezúton is felhívjuk fogyasztóink, illetve az ellátásban közreműködők figyelmét, hogy alaposan tanulmányozzák a betegtájékoztatóban, illetve a csomagoláson feltüntetett utasításokat. A készítményt mindig ezeknek megfelelően alkalmazza.

Amennyiben a termékeinkkel kapcsolatban bármilyen kérdése merülne fel, kérjük írjon a kapcsolat@sanofi.com e-mail címre.

SAHU.IBU.20.03.0141a (2020.03.24.)

Budapest, 2020. március 24.

Szörényi Beáta vezérigazgató

Sanofi-Aventis Zrt.